Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc
1956.-os magyar forradalom és szabadságharc a poznani munkás felkelléssel szolidarizáló tüntetésnek indult. Október 23.-án azonban egyetemisták békés tüntetésbe kezdtek, követelve az egyes állami és pártvezetők leváltását. A megmozdulást a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia parancsnoksága is támogatott. A tüntetők a rádió épületéhez vonultak, hogy 16 pontba foglalt követelményeiket felolvassák. Itt a magyar titkos rendőrség (ÁVH) csapatai várták őket, akik a tömegbe lőttek, ezzel megkezdődtek a fegyveres harcok.
Másnapra Budapest szerte fegyveres alakulatok jöttek létre. A szovjetek válaszként az eseményekre további csapatokat irányítanak Magyarországra. Október 25.-én több ezer ember vonult ki az Országház elé, követelve Nagy Imre megjelenését, aki a tüntetők szemében az ország egyetlen hiteles politikusa maradt. Az ÁVH mesterlövészei ismét a tömegbe lőttek. Ennek 61 halálos áldozata volt.
Nagy Imre új kormányt alakít és kiegyezik a szovjetekkel, hogy ezek kivonják csapataikat Budapestről. A szovjetek felrúgva az egyességet, tovább folytatták a Forradalom leverését. Ennek következtében a miniszterelnök a szovjetek ellen fordul és bejelenti, hogy Magyarország kilép a Varsói Szerződésből.
Ez idő alatt Kádár János és Münich Ferenc Moszkvába utazik és az ellenkormány létrehozásáról tárgyal a szovjet vezetéssel. Nem sokkal ezután hangzik el a rádióban Nagy Imre híres felhívása:
Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen… Csapataink harcban állnak. A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével!
Ettől kezdve a forradalom egy szomorú fordulatot vesz, ugyanis a szovjet csapatok pár nap alatt felszámolják az összes ellenálló alakulatot. Nagy Imre és kormánytársai a Jugoszláv nagykövetségen kapnak menedéket, a szovjetek által támogatott Kádár János lesz az új miniszterelnök, aki november 7.-én leteszi az esküt.
Az 1968-as Prágai tavasz
Január 5-én Alexander Dubcek a Csehszlovák Kommunista Párt Főtitkára lesz.
Ez a váltás mindenkit reménnyel tölt el, hiszen Dubcek meghirdeti az “ember arcú szocializmust”, amely többek között szólás- és mozgásszabadságot, többpárt-rendszert, a titkosrendőrség korlátozását, jó viszony létesítését (úgy a nyugati hatalmakkal, mint a Szovjetunióval) jelenti.
A Szovjetunió válaszképp megszállják Csehszlovákiát.
1969. április 17-én Dubcek-et, Gustav Husak váltja fel.
A szolidaritás mozgalom Lengyelországban
1980. augusztus 14-én a gdanski hajógyár munkásai Lech Walesa vezetésével tüntetésbe kezdenek a kormány ellen. A mozgalomhoz milliók csatlakoznak.
10.000 szolidaritás tagot bebörtönöznek, többek között Walesát is.
1984-ben Lech Wales Béke Nobel-díjat kap, a nyugati világ ezzel is segítve a kommunizmus elleni harcát.
1990-ben Lech Walesát a demokratikus Lengyelország első elnökévé választják.
Az 1989-es Tianmen-téri vérengzés
1989. május 4-én 100 000 egyetemista és munkás tüntetett Pekingben a Tianmen téren, reformokat és Deng Xiaoping kommunista diktátor eltávolítását követelve.
A kormány kivezényelte a hadsereget, hogy a tüntetést elfojtsa; több mint 1 000 halottat és 10 000 sebesültet hagyva maga után.
Forest Brothers
A Brothers of the Forest néven ismerté vált ellenálló csapatok a náci megszállók ellen tevékenykedtek Észtország, Litvánia és Lettország területén.
A háború befejezése után a szovjetek ellen folytatták partizánakcióikat. Az ellenálló csapatok működését az amerikai, angol és svéd titkosszolgálatok folyamatos segítsége biztosította. Az 1950-es évek elejére a szovjet titkosszolgálatnak sikerült felszámolnia az ellenállókat. Az egy évtizedig folytatott harcok alatt a Brothers of the Forest ellenállóinak közel 50.000 halottja volt.