Vladimir Iljics Lenin (1870. április 22. – 1924. január 21.)
Született Vladimir Iljics Uljanov, később veszi fel a Lenin nevet. 1906-ban bekerül az Orosz szociáldemokrata Párt elnökségébe. Az 1905-ös forradalom idején szögezi le a forradalom alapfeltételeit: a munkás- és a parasztmozgalmak összefogása. Forradalmár tanai miatt kénytelen elmenekülni Oroszországból, így az első világháború idején Svájcban tartózkodik. 1917-ben német segítséggel hazautazik, hogy kirobbanthassa a szocialista forradalmat. 1917. november 7-én sikerül elüldözniük Kerenszkij miniszterelnököt, másnap pedig Lenint a Népbiztosok tanácsának elnökévé választják. Így Lenin az akkor még Szovjet Oroszország néven ismert állam els ő vezetője. A forradalmat ellenzők leküzdése érdekében decemberben létrehozza a Cheka-t, a szovjet titkos rendőrséget amely 1918-ban megindítja a “vörös terrort”, melynek több tízezer áldozata lett.
Joszif Viszarionovics Sztálin (1878. december 18. – 1953. március 5.)
Született Joszif Visszarionovics Dzsugasvili. Nevéhez több tízmillió áldozat köthető. Az 1920-as évekbe bevezeti az ún. „öt éves tervgazdálkodást. Ennek súlyos következménye az 1932-1933-as ukrajnai Holodomor, melynek következtében közel tíz millió ember halt éhen. Szintén az ő nevéhez köthető az 1936-1938 között véghezvitt tisztogatás melynek kis híján 700.000-en estek áldozatul. A második világháborút követően, az ő diktatúrája alatt növelte befolyását a Szovjetunió egész Közép-Kelet-Európára. 1953. március 5-én bekövetkezett haláláig diktatúrájának 4-10 millió áldozata volt, plusz az éhínségben elhalálozottak.
Nyikita Szergejevics Hruscsov (1894. április 17. – 1971. szeptember 11.)
1953. szeptember 14.-én lesz a Szovjet Kommunista Párt (SZKP) Főtitkára, és a Szovjetunió első számú embere. 1956 februárjában az SZKP XX. Kongresszusán Hruscsov elítéli a sztálini diktatúrát, kezdetét veszi a “desztalinizáció”. Az ő nevéhez köthető az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc vérbefojtása. Szintén az ő diktatúrája alatt indul a szovjet űrprogram. Hruscsov az egyedüli szovjet pártfőtitkár aki nem haláláig volt hivatalban, ugyanis 1964. október 14-én lemondásra kötelezik, helyét pedig Leonyid Brezsnyev vette át. Hátralevő hét életévét házi őrizetben tölti.
Leonyid Iljics Brezsnyev (1907. január 1. - 1982. november 10.)
1964. október 14-én választják meg az Szovjet Kommunista Párt Főtitkárává. Névadója a “Brezsnyev Doktrínának”, melynek lényege, hogy bármelyik kommunista ország ügye közös ügy. Így az 1968-as prágai tüntetést ugyanúgy szétveri a szovjet hadsereg, mint az 1956-osmagyarországit. Az ő nevéhez fűződik a fegyverkezéskorlátozási egyezmény (SALT 1) aláírása az Amerikai Egyesült Államokkal. 1980-1981-ben segítséget nyújt a lengyel kommunistáknak, hogy elfojtsák a Szolidaritásként ismertté vált anti-kommunista ellenállást.
Ho Chi Minh (1890. május 19. – 1969. szeptember 2.)
Kommunista forradalmárként ő vezette a Viet Minh-ek felszabadító mozgalmát a japánok ellen 1941-től 1945-ig. 1946 és 1954 között gerilla harcot folytat a francia hadsereg ellen. A genfi béketárgyalások szerint Vietnámot két részre osztották: ÉszakVietnám kommunista állam lett (Vietnámi Demokratikus Köztársaság néven) melynek Ho volt az elnöke 1969-igés Dél-Vietnám, mely a nyugati hatalmak befolyása alatt maradt.
Pol Pot (1928. május 19. – 1998. április 15.)
Született Salot Sar. A Vörös Khmer-ként ismert kambodzsai kommunista mozgalom vezére, majd Kambodzsa első számú embere. Az 1976 és 1979 között hivatalban levő Pol Pot minden idők egyik legbrutálisabb kommunista diktátora, aki egy mezőgazdaságon alapuló államot képzelt el. Ennek következménye az lett, hogy Pol Pot Vörös Khmerei vidékre üldözték a városi lakosságot, a tanult embereket, akik ellenezték ezt a politikát, kivégezték. Alig 3 év alatt a 7 millió lelket számláló kambodzsai lakosság egy negyede (1.7-2 millió) válik a Pol Pot rezsim áldozatává. A Vörös Khmer diktatúra megdöntése után Pol Pot Kínába menekül, majd a Phnom Malai vidéken folytatja az ellenállás szervezését. Az általa elkövetett genocídium miatt sosem került törvényszék elé.
Kim Il Sung (1912. április 15. – 1994. július 8.)
Az 1948-tól 1972-ig Korea miniszterelnöke, és 1994-ig elnöke az újonnan létrehozott Koreai Népi Demokratikus Köztársaságnak (Észak-Korea). A dzsucse politikai és vallási eszme, illetve Észak-Korea hivatalos ideológiájának kitalálója. A dzsucse alapeszméje, hogy a Pártvezető iránti hűség megkérdőjelezhetetlen, az anti-sztálinizmus elitélendő, illetve a legfőbb vezér halála után is lélekben jelen van. Ennek az ideológiának az életbe lépése alapozta meg a diktátor személyi kultuszát. A Kim Il Sung-rezsim leginkább a Sztálin diktatúrájához hasonlít, melynek közel 3 millió áldozata volt.
Mao Zedong (1893. december 26. – 1976. szeptember 9.)
Az 1949. október 1-én létrejött a Kínai Népköztársaság első elnöke. Sztálinhoz hasonlóan, a történelem egyik legkegyetlenebb kommunista diktátora. Nevéhez két, több tízmillió áldozattal járó esemény kötődik: a “Nagy Ugrás” amely egy szovjet modellre épülő kollektív gazdálkodás bevezetését jelenti (következménye, akárcsak a Szovjetunióban, a pusztító éhínség lett), és az 1964-ben általa elindított kulturális forradalom, melynek célja hatalmának megerősítése. Ennek égisze alatt megszűnik a tanítás az egyetemeken és iskolákban, az értelmiségieket üldözik, tilos a szórakozás bármilyen formája, bezárják a könyvtárakat, stb. A kulturális forradalom Mao haláláig tart. A 27 évi diktatúrájának közel 65 millió áldozata volt.
Rákosi Mátyás (1892. március 9. - 1971. február 5.)
Szovjet emigrációban töltött évei után 1945 januárjában tér haza Magyarországra. A Magyar Kommunista Párt (1945-1948), majd Magyar Dolgozók Pártjának (1948-1953) főtitkára. A sztálini modellt alkalmazza Magyarországon. 1946-ban létrehozza az Államvédelmi Osztályt, a rettegett magyar politikai rendőrséget, amely több ezer ember megkínzásáért, bebörtönzéséért és haláláért felelős. 1956-ban leváltják főtitkári funkciójából. Haláláig Moszkvában él.
Kádár János (1912. május 26. - 1989. július 6.)
A Rákosi-korszakban több éves börtönbüntetésre ítélik, ahonnan 1954-ben menekül. Az 1956-os magyar forradalom idején, miniszter létére szembe fordul a magyar kormánnyal és legalizálja a szovjet fegyveres beavatkozást. 1956 és 1989 között Magyarország első számú embere és kommunista vezére. Az ő nevéhez köthető a gulyás-kommunizmus, mely a kommunista diktatúra egy viszonylag enyhébb változata volt.
Gheorghe Gheorghiu-Dej (1901. november 8. - 1965. március 19.)
Meggyőződéses sztálinista politikus. Erős szovjet segítséggel kerül a párt és az ország élére. A Román Kommunista Párt főtitkári posztját tölti be 1944 és 1965 között. Az ő nevéhez köthető a romániai kollektivizálás és az ellenzéki pártok vezetőinek és tagjainak bebörtönzése és halálra ítélése. Politikáját teljes mértékben az általa létrehozott titkos rendőrségen, a Securitate-n keresztül gyakorolta. 1965-ben bekövetkezett haláláig az általa működtetett rezsimnek közel 400.000 áldozata volt.
Nicolae Ceauşescu (1918. január 26. - 1989. december 25.)
1965-től a Román Kommunista Párt főtitkára, és 1974-től Románia első elnöke. Az általa érvénybe léptetett nacionalista kommunista rezsim eltérő a térség többi rendszerétől. Ugyanakkor a “nyugat barát” politikája kezdetekben nagy népszerűségnek örvendett, főképp az 1968-as időszakban mikor elítéli Csehszlovákia szovjet megszállását. Az 1989-es forradalom rögtönítélő bírósága halálra ítéli. December 25-én kivégzik.
Erich Honecker (1912. augusztus 15. - 1994. május 29.)
A II. Világháború végén csatlakozik a német kommunistákhoz. A Német Demokratikus Köztársaság (NDK) kikiáltása után a Német Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja. 1961-ben ő felel a Berlini Fal felépítéséért. 1971-ben a párt főtitkárrá választják, ő lesz az NDK első számú embere. 1989-ben eltávolítják, majd 1993-ban elítélik a 192 ember lelövetéséért, akik megpróbáltak átszökni a Falon. Rossz egészségügyi állapotának köszönhetően nem kap börtönbüntetést.
Todor Zsivkov (1911. szeptember 7. - 1998. augusztus 5. )
A Bolgár Kommunista Párt főtitkára 1954 és 1989 között. Egy puhakezű kommunista vezér, aki kivétel nélkül teljesítette a Szovjetunió bármely kérését, még akkor is, ha azzal saját nemzetének ártott. Legfrissebb kutatások szerint eladta Bulgária arany készletét a szovjeteknek, mielőtt ennek ára a háromszorosára nőtt volna. 1990-ben hasonló csalásokért 7 év börtönbüntetésre ítélik, korára való tekintettel a bíróság úgy dönt, hogy csupán házi őrizetben tartják.
Fidel Castro Ruz (1926. augusztus 13. - 2016. november 25.)
1956 és 1959 között megszervezi azt a gerilla mozgalmat, amely megdönti az amerikai üzletemberek irányítása alá tartozó kubai rezsimet. 1960-ban Kubát szocialista államnak kiáltja ki. 1961-ben amerikai csapatok szállnak partra, (a Disznó-öbölben) feladatuk Castro eltávolítása. Sem ez, sem a 638 meggyilkolási kísérlet, melyet ellene elkövettek nem volt sikeres. Annak ellenére, hogy Kuba kommunista állam, sosem alkalmazta a sztálini modellt. A Castro-rezsim áldozatainak száma mégis közel 70.000.