1. Államosítás
Az 1949 márciusában meghozott földtörvény szerint minden magánkézben levő földet, mely nagyobb 50 hektárnál az állam elveszi tulajdonosától. Sztálin halála után lelassítják a folyamatot, majd 1957-től ismét agresszív államosításba kezdenek, melynek 1962-ben lesz vége. A 13 évig tartó folyamatnak több tízezer az áldozata.
2. Politikai perek
Az 1946-os választásokkor, csalásoknak köszönhetően a Román Kommunista Párt kormányra kerül, majd két év múlva elkezdik politikai ellenfelei félreállítását. Sokakat halálra, másokat, hosszú évekre börtönbüntetésre ítélnek, és nagy részük nem menekül az 1962 és 1964 között meghirdetett amnesztiáig, amikor is a politikai foglyok jelentős részét szabadon engedik.
3. A Ceauşescu korszak kezdete és a „Nyugat barát” politika
Nicolae Ceauşescut 1965-ben választják pártfőtitkárrá. Kezdetben nagyobb népszerűségnek örvend, elsősorban azért, mert függetlenedni akart a Szovjetuniótól. Elítélte 1968-ban a csehszlovákiai inváziót, és közben nyugati országokba tett látogatásokat. Az 1970-es évek közepére Ceauşescu politikájából is kiábrándultak az emberek.
4. A személyi kultusz
1971-ben Ceauşescu Észak-Koreába és Kínába látogat. Az ázsiai kommunista országokban a személyi kultusz fogalma mindennapi, ellenben Európa, Sztálin halála óta nem találkozott hasonlóval. Romániában a személyi kultusz kialakulásához hozzájárulnak írók, költők, akik istenítik a diktátort. E mellett, az utcákon Ceauşescut ábrázoló óriás poszterek jelennek meg.
5. Az 1980-as évek Romániája
Ceauşescu különböző projektek megvalósítása érdekében külföldi kölcsönöket vesz fel, amelynek összege 13 milliárd dollárra ugrik. Mivel Románia fizetésképtelenné válik, ezért a kormány spórolni kezd, ami oda vezet, hogy a lakosságnak kizárólag jegyre adnak üzemanyagot, és olyan alapélelmiszercikkeket, mint a kenyér, az olaj, a cukor, stb. Szintén a megtakarítás végett mindennapiak voltak az árammegszakítások is. Ezek nagyban hozzájárultak a lakosok elégedetlenségéhez, majd az 1989-es forradalomhoz.
6. Kisebbségek és egyházaik a kommunista Romániában
1944 után a magyar többségű erdélyi nagy városokba megkezdődött a Kárpátokon túli románok betelepítése. Esetenként egész falvakat telepítettek városra. A kisebbségieket nem nézték jó szemmel a kommunista Romániában. 1959-ben a Bolyai Tudományegyetemet egyesítették a Babeş egyetemmel. A Ceauşescu korszak, ebből a szempontból is különleges volt, hiszen a kommunizmus egy vad nacionalizmussal társult.
7. Securitate
1948-ban szovjet NKVD tisztek által létrehozott román politikai rendőrség. A Dej-korszak első számú eszköze volt az államosítás és a politikai ellenfelek likvidálásában. Az 1948 és 1965 között működtetett terrornak köszönhetően, a lakosság folyamatos félelemben élt, így a Ceaușescu rezsim ideje alatt működő „Secu” csak ezt a félelmet kellet továbbra is táplálja az emberekben. Tény, hogy 1965 után messze nem követtek el annyi gyilkosságot, mint a Dej-korszakban. Esetenként – 1977-es bányász tüntetéskor, vagy az 1987-es brassói traktorgyári tüntetéskor – megtorlás kemény volt a Ceaușescu érában is. 1989. December 30.-án az újonnan létrehozott Nemzeti Megmentési Front a Securitate felszámolása mellett dönt.
8. Ellenállás a hegyekben
Az anti-kommunista ellenálló csoportok Romániában, rögtön a diktatúra kezdetekor megjelentek. Ezek fegyveres ellenállók voltak, kiknek főhadiszállásaik a hegyekben voltak. Tagjaik általában, volt ellenzéki pártok tagjai, volt kormány tagok, katonák, parasztok és értelmiségiek. A Securitate-nak egy külön osztálya, foglalkozott az hegyekben bujkáló ellenállókkal, és 1956-ra mindegyiket felszámolják.